A szójabab az élelmiszeriparban széles körben felhasználható, emellett az állattenyésztésben is fontos szerepet tölt be, mivel nélkülözhetetlen fehérjeforrás.
A szójatermesztés az ország bizonyos területein gazdaságosan folytatható,
a gyengébb területek viszont kevésbé felelnek meg számára. Tápanyag ellátás
tekintetében fokozottan oda kell figyelni a nitrogén, foszfor, kálium, magnézium,
kén, bór és molibdén harmonikus ellátásra. A szója a többi pillangóshoz
képest magasabb kálium és foszfor igényű növény, így érdemes a kezdeti
fejlődési időszakban is ennek pótlására levéltrágyát kijuttatni. Mivel a szója
pillangós növény, így nitrogénigényének bizonyos részét a szimbionta nitrogénkötő
Rhizobium baktériumok biztosítják számára, a gümők kifejlődéséig
viszont, a szükséges nitrogént biztosítani kell. Ennek mennyiségére kiemelten
figyelni kell, mert a túl sok nitrogén csökkenti a szimbionta baktériumok gyökérgümőinek képzését, ami a növény fejlődését a későbbiek során visszafoghatja. Hüvelyesedés idején viszont megfelelő arányban a magvak fehérjetartalmát kedvező mértékben növeli. A molibdén kijuttatása már korai fejlődési szakaszban indokolt, ez szükséges a gyökérgümő baktériumok szimbiózisának kialakulásához. Hiánya esetén a gyökérgümő baktériumok nem lesznek képesek megfelelő mértékben megkötni a nitrogént, így fellépnek a nitrogén hiánytünetek, amik elfedhetik a valódi hiány okát, a molibdénhiányt. Ritkán tapasztalhatunk olyan tüneteket, melyek során növényünknél gyengébb a fejlődés, korai virágpergés következik be, csökken a magtermés és akár az egész
növény pusztulása bekövetkezhet. Épp ezért kiemelten fontos a termesztéstechnológia szigorú betartása, mivel ez az alappillére a sikeres és gazdaságos termesztésnek.